Magyar English Pygmy-Dragons Logo

Nyitólap Tenyészállataim Kereskedelem Vásárlási feltételek GYIK Galéria
GYIK GYIK GYIK GYIK

A Rhacodactylus nemzetség bemutatása

Élőhely

képA Rhacodactylus nemzetségbe tartozó gekkók mindegyike Új-Kaledóniában honos, mely egy kis szigetcsoport Ausztráliától északkeletre. A központi, legnagyobb földdarab Grande Terre, melyet több, apró sziget övez. 1774-ben szállt itt partra James Cook, az elnevezést is neki köszönhetjük, Kaledónia nem más, mint Skócia latin neve.
A szigetcsoportot kiegyenlített, trópusi, óceáni éghajlat jellemzi. A hőmérséklet nemigen emelkedik sem 18°C alá, sem 30°C fölé. Szárazság nem jellemző, van azonban egy hűvösebb, esős évszak. A változatos domborzatnak köszönhetően sokféle biotóp megtalálható a területen, kezdve az örökzöld erdőktől a szavannákon át a mocsaras területekig. Két fő típus különíthető el alapvetően: a kiterjedt esőerdei és a déli partvidéken szórványosan előforduló szárazerdei ökorégió. Új-Kaledónia esőerdői átmenetet képeznek a klasszikus esőerdők, és a mérsékelt övi lombhullató erdők közt.


Leírás
A Rhacodactylus elnevezés az ujjak szerkezetére utal, csakúgy, mint több más nemzetség esetében (Lygodactylus, Stenodactylus, Pachydactylus stb.). A Rhacodactylus nemzetségbe tartozó fajok ujjain jól fejlett lemezkék találhatók, melyek segítik a vertikális felületeken (akár az üvegen is) való megtapadást. Az angol elnevezés: New-Caledonian prehensile-tailed geckos, azaz új-kaledóniai kapaszkodófarkú gekkók, mivel ezek a fán élő fajok farkukat aktívan használják kapaszkodásra, és az ujjaikhoz hasonlóan lemezkék találhatók a farok alsó felén.
A nemzetség fajai lágy- és keményhéjú tojással egyaránt szaporodnak, de elevenszülők is megtalálhatók közöttük, például a R. trachyrchynchus és a R. trachycephalus fajok.
A fajokon belül ivari dimorfizmus figyelhető meg, a hímek preanális pórusai jobban fejlettek, valamint a hemipenisről is jól felismerhetők.

Rendszertan
A nemzetségbe a következő fajok tartoznak: R. leachianus, R. trachyrhynchus, R. trachycephalus és R. auriculatus.
Egész a közelmúltig idetartozott a nemrég átsorolt három, illetve mostanra már öt faj: a Correlophus ciliatus és alfaja: a C. belepensis, a C. sarasinorum, valamint a Mniarogekko chahoua és alfaja a M. jalu.
Napjainkig a R. leachianusnak két alfaját különböztették meg: a R. l. leachianust, melyre a nagyobb testméret, és a Grande Terrén való elterjedés, és a R. l. henkelit, melyre a kisebb testméret és a Grande Terrét övező szigeteken való elterjedés jellemzett. Bár az alfaji státuszt megszüntették, a korábbi lokalitásokat a mai napig megkülönböztetik.

Színváltozás és Színfejlődés
A nemzetség összes fajára jellemző a bizonyos mértékű napi színváltozás, valamint a kikeléstől felnőttkorig tartó fejlődés, mely legmarkánsabban a vitorlásgekkók közt figyelhető meg. A napi, valamint az ontogenetikus színváltozásról ITT olvashatsz.

Életmód
Ezen gekkók a természetben fák, cserjék ágain élnek, több méter magasban, éjszakai életmódot folytatnak, nappal a fakéreg repedéseiben, odvakban, levelek alatt pihennek. Gyümölcsökkel, nektárral, rovarokkal, madárfiókákkal és más gekkókkal táplálkoznak.

Rhacodactylus fajok terráriumi tartása

Fűtés
A Rhacodactylusok azon kevés hüllők közé tartoznak, amelyek azonos hőmérsékletet kedvelnek, mint az ember, így alapesetben nem szükséges számukra külön fűtés. 22-26 °C az ideális, 16-30 °C -ot elviselik, az esténkénti kisebb lehűlés nem okoz gondot. A megadott szélső értékeket meghaladó, illetve a hirtelen hőmérsékletingadozások problémákat okozhatnak, mivel, bár tágtűrésűek, mégiscsak változó testhőmérsékletű állatok! A 30 °C feletti hőmérsékletet a kifejlett egyedek általában még jól tűrik, a kicsikre nézve azonban káros következményekkel járhat!
Viszonylag hűvösebb helyiségekben kisebb teljesítményű talajfűtő-kábel, vagy melegítőlámpa használata jöhet szóba, ezekkel azonban vigyázni kell, nehogy túlhevítsük állatainkat!

Világítás
Valamilyen megvilágítást mindenképpen ajánlott, mivel egy szépen megvilágított terrárium nem csak a kedvencünk lakhelye, hanem a lakás dísze is egyben. Vigyázni kell azonban, hogy a választott fényforrás ne kimondottan melegítő izzó legyen, mert állatunk könnyen túlhevülhet!
Az UV-fénnyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Tény, hogy kiegyensúlyozott táplálás (megfelelő Ca és D-vitamin bevitel!) esetén UV-fény nélkül is jól tarthatóak. Használata mellett szól viszont, hogy segíti a Ca beépülését (a D-vitamin szintézise által), az állatok színei élénkebbek lesznek, valamint növényeinkre is jótékony hatást gyakorol. Ha az anyagi lehetőségek engedik, érdemes beszerezni, ajánlott, de nem kötelező eleme a berendezésnek. Használatáról mindenkinek magának kell döntenie!

Pára
Ezen gekkók nem érzékenyek a páratartalomra (sem). Kerüljük a szélsőségeket! Érdemes legalább kétnaponta, de inkább naponta párásítani számukra! Mindig csak annyit, hogy érjen mindenhova, de ne ázzon el a terrárium, és legkésőbb reggelre száradjon fel (Jó szellőzés! Lásd lentebb)! A megfelelő párásítás vedlés idején jut szerephez, különösképp a fiatal példányok esetében. Utóbbiakkal előfordul, hogy rosszul vedlenek, amit a nem megfelelő páratartalom is okozhat. Ha vedlő állatot látunk, -annak korától függetlenül- párásítsunk egy keveset, akár napközben is!
Rhacodactylusok részére NEM szükséges páramérő beszerzése. Nem adott %-ot nézünk, hanem a normális, esténként leszálló párát imitáljuk.
Fontosnak érzem megemlíteni, hogy véleményem szerint a kereskedelemben kapható, terraristák részére gyártott páramérők többsége nem működik megfelelően, ezért mindenképp körültekintően járjunk el, ha mégis vásárlásra adjuk a fejünket!

Itatás
A rendszeres párásítás mellett érdemes itatótálakat elhelyezni a terráriumban. A gekkók ezeket használni fogják. Nem szükséges napi vízcsere, azonban érdemes ránézni, pótolni a vizet, szükség esetén takarítani az itatót.


kép Terrárium és felszerelés
Kezdetben elég számunkra egy legalább 10 literes tároló, felnőttkorban pedig fajtól függő méretű helyet kell biztosítanunk. Ez lehet terrárium (üveg vagy osb), vagy egy zárható, műanyag láda, mindkettő egyformán megfelel a célra, az állatnak nem számít, csupán esztétikai szempontból érdekes. Fontos, hogy a tároló ne legyen huzatos, de jól szellőzzön, ezt úgy érhetjük el, ha megfelelően nagy szellőzőnyílást kap a tetejére, és az oldalára is, és a szoba egy félreeső részében helyezzük el. kép
Berendezés: kell valamilyen aljzat, mászóág, növény, itatótál.
Kétféle berendezési mód közül választhatunk: az egyik a mesterséges, másik a természetközeli. Előbbi esetén steril körülményekre törekszik az ember, ezt főként nagy tenyésztők alkalmazzák. Műanyag doboz, papírtörlő, tojástartó vagy műanyag mászófelület. A másik mód esetén többnyire természetszerű körülményeket igyekszünk biztosítani. Természetes aljzatot használunk, növényeket, hátterezett terráriumot stb. Nyilvánvalóan utóbbi az esztétikusabb, és erre biztatnék mindenkit. Minél természetesebben van berendezve egy terrárium (kókuszrost, tőzeg, élő növények stb. ), annál ritkábban kell takarítani is!

Aljzat
A terrárium berendezésétől függően ezen gekkók tarthatók papírtörlőn, tőzegen, kókuszroston, virágföldön stb. Kerüljük a homokot (nem sivatagi állat.), valamint a nagy-darabos aljzatokat, mint például a kókuszháncs és fenyőkéreg. Utóbbiaknál a lenyelt darabok képtelenek áthaladni az emésztőrendszeren, és igen könnyen állatunk halálát okozatják!

Mászóág: Bármi lehet, amit be tudunk szerezni. Én a szőlőtőkét/vesszőt javaslom. Nehezen penészedik, könnyű, rugalmas, tartós.


Növények
Bármi, ami strapabíró. Viszonylag igénytelenebb, szobahőmérsékletet igénylő, nedvességtűrő fajt válasszunk. Jó választás lehet a következők valamelyike: yuccafélék, ZZ-pálma (Zamioculcas zamiifolia), a szobai futóka (Epipremnum aureum), a Dracaena-félék, a Monstera. A broméliák is jók, de vigyázni kell velük, mert könnyen bepiszkolódik a levéltöveken meggyűlő víz, ami fertőzésekhez vezethet. Élő növény mellett lehet műnövényeket is használni, azonban, ha van élő növény, az emeli a páratartalmat, és gekkóink is szeretni fogják.

kép
Búvóhely
Érdemes mindig búvóhelyet biztosítani állataink számára. Eleinte elég a megfelelő növényzet, felnőtt korban azonban érdemes a terrárium hűvösebb pontjára egy nyirkos búvóhelyet berendezni. Ez gyakorlatilag egy műanyag tál, nedves aljzattal töltve+valamilyen búvóhely. A lényeg, hogy a tárgy (félbevágott kókuszdió, kisebb cserépdarab, műszikla stb.) ne legyen túl nagy, éppen akkora, hogy a gekkó beleférjen. Szárazabb, melegebb időben ez jó szolgálatot tesz, valamint, ha gekkóink szaporodnak, jó eséllyel ide rakják le a tojásokat is! Több állat együttes tartásánál, valamint egyes fajoknál ajánlott az ágak között búvóhelyet elhelyezni, mely lehet odú, vagy kéregdarab is.

Étrend
Természetes élőhelyükön rovarokkal és túlérett gyümölcsökkel táplálkoznak, hasonló étrendet kell biztosítani számukra. Alapvetően két megoldás van az etetésre:

Az egyik a rovarokkal történő etetés (tücsök, csótány, sáska stb.). Ilyenkor a befogott vagy tenyésztett rovarokat vitaminporba forgatva adjuk oda a gekkónak. Kell hozzá egy csipesz, és opcionálisan zacskó, vagy zárható edény. Az edénybe szórunk egy csipet vitaminport, a rovart beleszórjuk és összerázzuk, majd odaadjuk a gekkónak. Heti háromszor etetünk így. A vitaminkeverék azért szükséges, mert a többnyire tenyésztett takarmány beltartalma nem megfelelő, így a megfelelő vitaminpor beszerzése kötelező. Ilyen például a Korvimin ZVT vagy a Repashy Calcium Plus, melyekben a vitaminkeverék D-vitamint és kalciumot is tartalmaz.

A másik lehetséges út a táppal való etetés, mely teljes értékű, jó beltartalommal bíró eleség. Por formájú és vízzel kell kikeverni krémes állagúra. Inkább hígabb legyen, később úgyis sűrűsödik. A kész tápot két este bent hagyjuk, majd egy nap szünet következik.

Mindkét mód jól alkalmazható magában is, vagy kombinálva egyaránt. Ki kell próbálni, és amelyik szimpatikusabb, azt használni!

Időnként lehet adni nekik gyümölcsöt (őszibarack, banán, körte, eper, mangó stb. De a citrusfélék kerülendők!), és ritkán bébiételt is. Utóbbit sokszor kifejezetten szeretik, azonban folyamatos használata könnyen elhízáshoz és kalciumhiányhoz vezet, ezért túl sűrűn ne adjunk nekik!

Kézbevétel
A gekkók megfelelő türelemmel kézhez szoktathatóak. Észben kell tartani, hogy ugranak, nem is kicsit! A fiatal egyedek ráadásul mindezt bármilyen váratlan irányban teszik, figyelni kell rájuk!
Jó tudni, hogy állataink a kézbevételt nagyon sokáig stresszként élik meg, és, még ha nyugodtnak tűnnek is, sose fogják megszeretni a fizikai kontaktust. A talpukon lévő lemezkék eltömítődnek faggyúval, ezért nem tudnak megtapadni a sima felületeken, ami újabb ijedtséghez vezet.

Betegségek, veszélyeztető tényezők
Bár a Rhacodactylusok jellemzően ellenálló, jó egészségű állatok, velük is előfordulhatnak kisebb-nagyobb gondok. Az immunrendszer esetleges gyengesége miatt megerősődő parazitás fertőzöttség, a hirtelen hőmérsékletváltozás miatti károsodások; valamint a Ca-hiány által okozott metabolikus csontbetegségek (vitaminporozás és/vagy UV-fény jelentősége!) mind súlyos következményekkel járhatnak. Amennyiben tüneteket észlelünk, azonnal forduljunk szakállatorvoshoz! Kis méretük miatt sajnos nehezen kezelhetők, így a hangsúly a megelőzésre kell, hogy essék!

Olvasnivalók:
de Vosjoli, P., Fast, F., Repashy, A. (2003): Rhacodactylus: The Complete Guide to their Selection and Care, Advanced Visions Inc., Vista, California, USA
Seipp, R., Henkel, F. W. (2000): Rhacodactylus: Biology, Natural History and Husbandry. Edition Chimaira and Serpent's Tale.

További információkat találhatsz a "Gy.I.K.-Gyakran ismétlődő kérdések" menüpont alatt.

VISSZA AZ OLDAL TETEJÉRE